Elegem van az életből már nem érdekel semmi,
Nem akarok semmit csak innen elmenni...
Elmenni messzire mindenkit itthagyni,
Nem akarok semmit csak egyedül maradni...

Én vagyok a hibás mert más nem bízik meg bennem?
Mégis mit kéne még tennem?
Nem mondtam elégszer mit jelentesz nekem?
Nem értem mért pont te vagy velem ilyen...

Ha téged nem érdekel innentől engem se...
Azthittem barátvagy de látom mégse...
Nem tettem semmi rosszat most mégis én vagyok a hibás?
Hát persze hogy én... ki más?

Fáj, hogy pont te vagy ilyen, de ha ezt akarod hát legyen,
Ha te azt akarod hogy minden máshogy menjen,
Én nem állok utatba hisz nem bízol bennem,
S tudom ennyi volt el kelle mennem...

Green Angel

Gondolatban még mindig a libikókán ülök, melletted, karjaidba bújva, szemedbe nézve.

Szemed ragyogását mely ezer kérdéssel ragyogott rám, bőröd finom puhaságát feledni nem tudom.

Érzéseimet leírni nem lehet. Belül fáj, éget sehogy sem csillapodik,szívem szíveddel csak ordítva gyarapodik.

Az a szombati délután örökre szívemben ég mint fájó de szép emlék. Ha nem is leszel enyém, barátságunk örökre él.

Mikor elköszöntél csak néztünk egymásra s mikor kezem lassan elengedted azt hittem szívem abba szakad meg.

Kiléptél ajtómon, talán vissza se jössz többé, még egyszer visszanéztél s ez az este véget ért, nincs többé!

Azóta letörten nézek ki az ablakon, kérdő szemekkel nézek a játszótér felé hátha felbukkansz valahol. Szombat óta picit magamba zuhantam, de hidd el, nem hagyom magam!

/ismeretlen/

Ígérem nem zavarlak többé,
Én most már elmegyek.
Egy kislány félre áll utadból,
És nem lesz többé a játékszered.
Szemed csillogásábol láttam,
Ezt vártad régen én azt hiszem,
Tudom meg kellet volna mondanom,
De mindent legyőzött a szerelem.
Nem tudom mit is tegyek,
Mit tegyek én nélküled?
Mi lesz a cél ha már nem leszel?
Nélküled hová leszek?
Azért se fáj,azért se mutatom,
Azért se fáj az első csók az ajkamon.
Menj csak az utadon,
Az estiszél könnyű tempót fütyörész,
A tempó könnyű de a válás nehéz!

/ismeretlen/

Csak egy pillanat...


Csak egy pillanat ,mi elragadt,
Sodor magával,majd veszni hagy.
Csak egy pillanat,bár ne lenne vége!!
Pillantásod enyém végre,
Csak egy pillanat mely itt maradt,
Szívemben most bent ragadt.
Csak egy pillanat,fél másodpercnyi,
S az idő megáll,nem hagy félni.
Csak egy pillanat,de fontos nagyon,
Elveszteni sosem hagyom.

Csak egy pillanat,egy szemrebbenés,
S a világ több lesz.pedig kevés.......
Csak egy pillanat,már el is szaladt,
Futni hagyom!Legyen szabad!
Csak egy pillanat,de reményt ad,
Hogy lesz még ilyen s hogy velem vagy!!!!!!

/ismeretlen/

csak 97perc az élet
s én egy pillanatot kérek.
csak 97perc az élet
s én nélküled nagyon félek.
csak 97 perc az élet
nélküled már alig élek.
csak 97perc az élet,
keressél,kérlek keressél meg.
csak 97 perc az élet,
Nélküled,vajon meddig élek??

/ismeretlen/

Egyszer egy lány magányosan nézett ki az otthona ablakán,
minden nap figyelt egy srácot,s azt ahogy eltűnik az utca sarkán,
mindig ugyan abban az időpontban ment sétálni,
így a lány mindig tudta,mikor kell az ablakhoz mennie,ha akarja látni.
Figyelte léptét,hallani akarta szíve dobbanását az éj csönjében,
de a szívhang eltünt a sötétben.
Egy napon a lány a bolt előtt találkozott a fiúval,
de egyik sem méltatta a másikat szóval,
csak néztek egymás szemébe egy pár percre,
majd az egyik arra ment,a másik pedigemerre.
A lány este ismét kiült az ablakba,
a fiút ma este is látni akarta.
Nem jött!
A lány meglepődött.
Sírva fakadt,mert ő szerette,
félt,hogy valami történhetett vele.
Könnyei egyre csak hullottak szeméből,
a zsebkendő kiesett a kezéből,
melyet valaki felvett,és felé nyújtott,
felnézett a lány, s a fiú álott ott.
Elmondta,hogy csak azért ment mindig arra,
mert biztosra tudniakarta,
hogy a lány szereti,
érte csillognak gyönyörű szemei.
Megcsókolta.
Átkarolta.
Ez után örök szerelmet esküdtek egymásnak,
így indult a kezdete egy szép,hosszú románcnak

/ismeretlen/

Búcsúzom,
és talán végleg.
Nem húzom
tovább az élet
rövid napjait.
Ma még hajnalig
velem vagy,
de a napsugár
első fénye után
emlék maradsz csupán.
Nem kellettem neked,
s most én engedlek el.
Szabad vagy végre,
s csak hamis érzet,
mi arra késztet,
szomorúan éljek.
Azt kívánom még,
mindig boldog légy.
És ,ha megtalálod
a nőt ki álmod,
remélem nem feledsz,
s egy kicsit majd akkor is szeretsz.
Talán egyszer még
barátok lehetnénk...
őszintén szeretném.
Légy sikeres, vidám,
neked ez már kijár.
Most búcsúzom,
de nem végleg.
Találkozunk még
remélem.

/ismeretlen/

Nézz ki az ablakon ott állok kint,
Látod majd ahogy két szemem rádkacsint.
Elfog egy érzés ami még sohasem,
Kicsi Szivem te vagy a mindenem.

Nemhiszed el hogy ott vagyok,
Elfordulsz,visszanézel s lám még mindig ragyogok.
Odajössz hozzám s megfogod a kezem,
S csak annyit mondasz h.gy "ezt nem hiszem el".

Lágyan megcsókolsz,újra és újra,
S azt kivánod hogy ez a pillanat bárcsak soha el ne múlna!

ismeretlen

"Van fiú ki nem sejti érzéseim,
De nekem körülötte forognak gondolataim.
Álmomban együtt boldogok voltunk,
Mindenhova együtt vándoroltunk.
De pusztán élom volt-e kép,
Hiszen Ő mindig előttem lép.
S hátra SOSEM néz!!!"

/ismeretlen/

Szeretlek egy éve már,
S nemfeledlek, sose már!
Veled álmodok,
Alszok, és kelek.
Szerelmünk örök,
S remélem majd meletted vénülök

/ismeretlen/

Régi szerelem!

Volt egy fiú,kit nagyon szerettem,
Egész nap az ő gondolatát lestem!
De ő észre se vett,
Sőt,ahol tudott sebzett engem!
De én szerettem így is,
Nem érdekelt hogy viselkedik!
Eltelt egy év,
S véget ért a tanév!
Odaállt elém,s még egy esélyt kért!
Gondoltam magamba,mért pont most?
Most,mikor már elfelejtettem?
Ha még mindig szeretném,
S még mindig az ő gondolatát lesném,
Akkor most minden gyönyörű lenne!
De nem!
S kit annyi ideig szerettem,
Hosszú éjszakákat miatta sírtam végig!
Már nem tetszik s nem szeretem!
Annyit mondtam neki:Sajnálom,de ennek már vége!

/ismeretlen/

Ajkad ajkamhoz ér talán,
S majd együtt leszünk egy forró éjszakán,
Kéz a kézben megyünk a sötétben,
Látom a szemed, megcsillan a fényben.
Érzem, hogy dobog a szíved,
Megígézett két szép szemed,
Illatod megőrjített ma éjszaka,
Bármit megteszek neked ma.
Szinte hallom gondolatod,
Téged akarlak, ezt gondolod.
Bár ne érne a gyönyör véget,
Most minket a tűz éget.
Bár igaz lenne ez az álom,
Hogy mikor jön el, ezt csak várom.

/ismeretlen/

Egy hét volt csupán,mit vele töltöttem,
Egy hét, s az életem azóta gyötrelem!
Már az első nap felfigyeltünk egymásra,
S lehetetlen volt minket elszakítani egymástól!
Györörű volt minden perc,minden óra
Hisz vele voltam egész álló nap!
Én kis naív azt hittem,
ha hazaérünk is majd így szeret!
De sajnos tévedtem!
Csak kihasznált!
Hazaértünk,s én szerelmet reméltem tőle,
De ő eldobott magától,csak annyit írt:
NEM KELLESZ!
Én akkor azt hittem ebbe belehalok,
Igaz ez megtörtént lassan 3 hónapja!
3 hónap,de nekem olyan,
Mintha tegnap ölelt s csókolt volna!
Egyik nap rájöttem,még mindig őt szeretem,
Azt,ki aljas módon csak kihasznál s játszott velem!

/ismeretlen/

Sötét néma csendben,csak rád gondolok.
Úgy érzem te vagy, kivel boldog vagyok.
Bánatos,szívem csak te hozzád vágyik.
Csak téged,szeretlek mindhalálig!!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Minden elmúlik egyszer, ha tova száll a nyár.
Fáradt szívünk egyszer, valakit vissza vár.
Hajad ezüstbe játszik, belepi az ősz a dér.
De néked az ifjuságod,mindennél többet ér!!!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Búsul a madár messze jár a párja.
Hát az én szívem érted hogyne fájna,
A virág elhervad rövid pár nap alatt,
De a szerelmem örökké meg marad!!!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ha egykor hű szerető szívre vágyol,
És nem mutatja ezt neked,
Sem a közel, sem távol
Jöjj el oda hova engem temetnek...
S halgasd meg amint sutogja
A fű szeretlek szeretlek!!!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

/ismeretlen/

Egy gyertyaláng megidéz egy lelket
egy láng mely felidéz egy emléket,
nincs hangja nem énekel nem zenél,
de a láng a jó lelkéhez szavak nélkül is beszél!''

/ismeretlen/

Rég volt...

Rég volt mikor itt voltál mellettem,
S minden pillanatban itt voltál velem...

Rég volt mikor szótlanul néztünk egymás szemébe,
S nem tudtuk, hogy nemsokára vége...

Rég volt, hogy azt mondtad szeretlek,
S a dolgok mára tönkrementek...

Rég volt, hogy aztmondtuk ennyi...
De még mindíg nem tudlak elfelejteni...

Green Angel